Videók

Nem nagyon töltöttem fel videókat youtube-ra, csupán ezt a hármat. 

Nem volt türelmem többet feltölteni, aztán a másik ok pedig az, hogy a legtöbb videóban szinte végig duettezem velük. Azt pedig nem ajánlom senkinek, hogy hallja :D

Szóval itt van a 3 videó, ha valakit érdekel. :)

5SOS - GOOD GIRLS

5SOS - TEENAGE DREAM & DISCONNECTED

ONE DIRECTION - C'MON C'MON

Képek

 

Élménybeszámoló

Mióta megismertem őket, ez volt az álmom. Emlékszem, mindig csak azt mondogattam, hogy sose fogok eljutni egy koncertre. Szerencsére nem volt igazam és ugyan 3 évembe telt, de rávettem szüleimet, hogy elmehessek egyre. Tudtam, hogy nagyon sokba fog kerülni, épp ezért tettem is érte. Dolgoztam iskola mellett, és csakis erre gyűjtöttem.

Aztán szeptember 28.-án szombaton lehetett elkezdeni jegyet venni az európai koncertekre. Nagyon izgultam, hogy maradjon nekem is jegy, ami olyan helyre szól ahonnan még látni is lehet valamit. Éppen ezért egy órával mielőtt elindult a jegyárusítás, én már gépnél ültem, az oldalt pedig kétszer is megnyitottam. 9:00-kor pedig frissítettem és már lehetett is venni a jegyeket.

Először a 404-es blokkba volt meg majdnem 2 jegy azonban lefagyott az oldal és elvesztettem azokat a jegyeket. Ekkor teljesen ki voltam, mert azt hittem ennyi volt és buktam az egészet. Azonban mikor újra próbáltam, sikerült megvenni 2 jegyet, mégpedig 3 blokkal előrébb, a 407-esbe.

Mikor kiírta, hogy sikeres volt a jegyvétel, a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról és nem hittem el, hogy tényleg meg fog történni pontosan 269 nap múlva. Mivel akkor még annyi volt hátra a koncertig.

Talán nem normális dolog, de innentől kezdve minden egyes este x-eltem egy kis kockát, minél jobban közeledtem a bizonyos nap felé, annál jobban izgultam.

Aztán 5 Seconds Of Summer twitcamban megjelent Niall és bejelentette, hogy 5SOS lesz az előzenekar Európában. Én elsírtam magam, mert ők a második kedvenceim, persze a 1D után.

Május végén vettük meg az utazáshoz szükséges jegyeket és lefoglaltuk a szállást.

Azonban még akkor se fogtam fel, hogy meg fog történni, mikor már csak egy hét volt hátra a koncertig.

Június 22.-én este ByTheWay koncertről hazaérve eleve nem tudtam volna aludni, azonban úgy, hogy hajnali fél 5-kor indultunk reptérre, szerintem nem meglepő, hogy szinte semmit se aludtam.

A repüléstől nagyon paráztam, mivel utoljára másfél évesen repültem, amire természetesen nem emlékszem. A legrosszabb az volt ebben, hogy későn jutottunk fel a gépre, mivel át kellett pakolnunk a bőröndbe egy poggyászból, mert nem engedték fel -.-. Szóval nem tudtam nővérem mellé ülni, és három sorral előtte foglaltam helyet. Azonban ez a repülés nem is olyan ijesztő, mint elképzeltem.

6:10 körül felszállt a gép és majdnem két óra elteltével landoltunk Eindhovenbe.

A busz Amszterdamba fél 11-kor indult, így várhattunk jó sokat, azonban egész hamar elment az idő.

A durva az volt, hogy még egy nappal a koncert előtt se fogtam fel, hogy miért is mentem oda.

A busz út után vettünk 4 napos bérletet, és metróval mentünk a végállomásra, aztán pedig megkerestük a hotelt, ami megjegyzem már nem Amszterdamban volt. Ezen jót derültem, mikor megláttam a táblát. :D 

Miután kicsit pihentünk, elindultunk az arénához, hisz nekem látnom kellett még aznap.

Mikor már odaértünk a busszal és leszálltunk, izgultam. Akkor már láttam a tetejét és nem tudtam mást csinálni, mint mosolyogni.

A kordonokat épp akkor pakolták ki, a plakát pedig már régóta ott volt az aréna bejárata fölött. 

   Ahogy közeledtünk és megláttam ezeket elsírtam magam. Hatalmas volt az aréna és ekkor jöttem rá ténylegesen, hogy másnap valóra fog válni az álmom. 

Körbe sétáltunk és voltak ilyen Stage Truck - os buszok, és láttam, ahogy viszik be a színpad kellékeket.

Ahhoz képest, hogy milyen nagy ez az egész aréna, hamar körbeértünk és 
elindultunk a belváros felé.

Erről csak annyit, hogy nagyon de nagyon szép város Amszterdam, viszont a biciklisek bunkók. Ha valaki megy oda a jövőben, akkor nagyon figyeljen az utcákon, mert ezek nem állnak meg ha előttük vagy. 

A KONCERT NAPJA

Kemény 6 órát tudtam aludni előtte, ami meglepő, mert én azt hittem kevesebbet fogok. 10 óra körül mentünk a belvárosba és nézelődtünk.

Útba ejtettünk egy hotelt, amiről twitteren olvastam, hogy ott vannak a srácok. Hát nagy kamu volt mert senki nem volt ott. Viszont legalább mekiben tudtunk enni, mert az volt ott a közelben. :D

Én annyira izgultam már, hogy alig mentek le a falatok a torkomon, de muszáj volt ennem.

Fél 3 körül értünk vissza a hotelba, és készülődni kezdtünk. Egy óra múlva pedig elindultunk az aréna felé.

Fél 5-kor volt a kapunyitás, mi négyre értünk oda. Mivel nekünk a C bejárathoz kellett menni, szinte meg kellett kerülnünk az egész arénát. Én csak ámultam, hogy mennyien voltak ott. Mindenki sorban állt és voltak olyan csoportok kik énekeltek vagy 5SOS vagy 1D dalokat. Útközben megláttam a Merchandise boltot és beálltunk ott a sorba.

Ugyan csak egy karkötőt terveztem venni de persze nem tudtam ellenállni a turné könyvnek, a bandana-nak, amit majd kirakok a falamra és a 5SOS pólónak se. Úgyhogy ezeket vettem, és aztán ténylegesen csak a C bejárati sorban álltunk meg. Ami igazából nem is sor volt, hanem tömeg...

Magamban értékeltem azt az időt, míg vártunk, mert tudtam, hogy ami bent fog történni, nagyon gyorsan el fog telni. /És sajnos így is volt L/

Miután leolvasták a jegyünket, ellenőrizték a táskánkat, én pedig izgultam mert hülye voltam és benne felejtettem a fényképezőgépemet. Azonban szerencsére nem vették el.

A magyar zászlómat a hátamra terítettem és elől megkötöttem, a biztonsági ember meg levetette velem, majd megnézte azt. Csak annyit mondott, hogy „good”, de a szívbajt hozta rám, hogy netán elveszi a mérete miatt.

Mozgólépcsőn mentünk fel majd a büféhez igyekeztünk, mivel nővérem éhes volt, én pedig szomjas.

Itt egy 10 vagy 20 eurós Arena kártyáért kellett fizetni és azt vásárolhatták le az emberek. Mi 10 eurósat vettünk és természetesen ez jól van kitalálva és nem tudtuk az egészet levásárolni. -.-

Ezután foglaltuk el a helyünket, és egyszerűen tátva maradt a szám, mikor körbenéztem. Nagyon durva volt. A színpad pedig közelebb volt, mint hittem volna.

5 Seconds Of Summer hét körül kezdett, mikor feljöttek a színpadra a kezem remegett, csak sikítottam és annyit tudtam mondani, hogy ohmygod. Olyan hihetetlen volt, hogy ott voltak előttem.

Végig ugráltam énekeltem, és még a videóimba is belehallatszik a hangom, ami kicsit idegesít még engem is. :D

Aztán mielőtt elkezdték volna az Amnesia-t hátulról hangosabb sikítást lehetett hallani, majd már elől is mindenki csak a közeledő emberekhez futott. Én azt hittem One Direction tagok voltak, mert az egyik embernek hasonló kalapja volt, mint Harrynek. 

A képen ez nem nagyon látszik, azonban élőben se jött le több, mint a képről. Azonban miután egyre több ideig figyeltem a kalapos embert, volt bennem egy érzés, hogy ez nem is Harry. Viszont annyira jó volt azt hinni, hogy 1D tagok jöttek oda. Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire abszurd ez az egész. Hisz mégis miért jönnének ki oda, miközben 5SOS a színpadon van. Na de mindegy is, most már kiderítettem és egy holland banda, a B-Brave tagjai voltak azok.
Mivel én abban a hitben voltam akkor, hogy esetleg One Direction tagok jöttek ki oda, nem tudtam kire figyeljek. Most meg már bánom, hogy nem 5 Seconds Of Summer volt figyelmem középpontjában, hisz az egyik kedvenc számom tőlük az Amnesia. 
Ezek után pedig olyan gyorsan énekelték el az összes hátra lévő számot, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy vége. 

Lementek a színpadról. L

Aztán lejátszottak pár számot és egy kis idő után jött a macarena. Az egész aréna táncolt. Hihetetlen jó volt. :D

Háromnegyed kilenc körül indult el az intro és ekkor már újra csak annyit észleltem, hogy a kezeim szabályosan remegnek.

Mikor Harry elkezdte a Midnight Memoriest és megjelentek a színpadon, én csak a kivetítőn láttam még őket. Azonban nem sokat kellett várnom és előbukkantak. Mindegyikőjüket egyesével végig mértem, bár nem voltam olyan közel, hogy ténylegesen is lássam minden porcikájukat. Azonban próbáltam elmenteni magamban a látványt. Arcomon pedig könnyek folytak le, természetesen az örömtől.

Azonban ez csupán Midnight Memories első feléig tartott, onnantól pedig tomboltam. Igazából az egész aréna tombolt.

Sokszor mondták, hogy mi voltunk eddig a leghangosabban, és ez nagyon jó érzéssel töltött el, ugyan tudtam a netes koncertvideókból, hogy ezt szinte 

minden koncerten mondják. Ez így helyes is, hisz tapasztalatból mondom, nagyon jó érzés ezt hallani tőlük, ha a tömeg részese vagy.

Azt hittem Little Things-nél és Moments-nél sírni fogok, mert otthon gépnél ülve is néha elsírtam már magam, azonban nem sírtam. Nem tudtam, mert túlságosan el voltam kápráztatva az egésztől. Az egész aréna fényben úszott a telefonoktól és ők pedig a hatalmas színpadon ültek vagy éppen álltak és egyszerűen hihetetlenül gyönyörű volt.

A hangjukban pedig nem tudom megmagyarázni mi, de élőben van valami. Valami, ami a stúdiókban felvett számokban, és az élő felvételekben nem jön vissza. Ez csakis akkor, ott, élőben jön vissza és nagyon sokszor kirázott a hideg, annyira, de annyira gyönyörű volt minden.

A What Makes You Beautiful után lementek a színpadról, és azon csodálkoztam, hogy sokan voltak, akik elhagyták ekkor az arénát. Én csak bámultam a színpadot és vártam, hogy újra előttem legyenek.

Pár perc várakozás után felcsendült a You & I és lassan jöttek fel újra a színpadra. Az egész aréna újra velük együtt énekelt.

A Little White Lies után Niall mondta, hogy mindenki vigyázzon a hazafelé vezető úton és ekkor tudatosult bennem, hogy nemsokára vége annak, amit annyira rég óta vártam.

Best Song Ever-t fel akartam venni, mert mégis csak az a vége, azonban lemerült a gép így a felénél kikapcsolt, így el sem mentve, amit addig felvett. Azonban talán nem is baj, mert csupán elkenődött felvétel lett volna, hisz ugráltam. Még egyszer utoljára tomboltam a koncerten.

Mikor elindultak lefele a színpadról csak annyit mondogattam, hogy ne-ne-ne-ne-ne. Azonban náluk már olyan nincs, hogy vissza kiabáljuk őket. 

Ha egyszer lementek a Best Song Ever után, nem jönnek már vissza. Tehát az én értelmezésem szerint: Nem látom őket, addig, amíg nem jutok el még egy koncertre.

Ennyi volt és ettől nagyon, de nagyon féltem.

Be is igazolódott félelmem, mert mikor már egyre csak üresebb lett az aréna. Nagyon rossz érzéssel töltött el, és már bekönnyeztem, mikor eszembe jutott mi is volt a vége előtt.

Végül pedig nem szomorúságból sírtam, hanem örömtől, hogy láttam őket. Azokat a személyeket, kik minden napomat feldobják és erőt adnak a nehéz pillanatokban. Mosolyogva sírtam, miközben néztem az üres színpadot.

Nagyon hálás vagyok szüleimnek, hogy elmehettem egy koncertre, így valóra váltva az álmomat. Pontosabban két álmomat, mert 5SOS-t is láthattam.

Úgyhogy Nektek üzenem, akik olvassák ezt.

SOHA NE ADD FEL. Az álmok valóra válnak, csak hinned kell bennük.

KONCERT UTÁNI NAP

Ezt csak azért írom, hogy ha valaha is ilyen helyzetbe kerültök ne dőljetek be neki.

Elmentünk a Conservatorium hotelhez, mivel azt mondták ott szálltak meg. Itt pedig már egész sok directioner várakozott. Így nővérem mondta, hogy maradhatunk kicsit.

/Hát ebből nem kicsi lett, de mindegy is.../

Egyszer csak jött egy fehér limuzin, rajta 1D felirat volt. A főbejárathoz ment, a rajongók pedig a hátsó kijáratnál vártak, így mindenki sikítozva rohant a sarkig, majd a saroktól a bejáratig. Az emberek csak bámultak, mi pedig csak futottunk a limuzinhoz. Ült benne két srác, fejükön napszemüveg volt, és még pulcsival is letakarták magukat.

Ez volt az első furcsaság, majd az, hogy érdekesen nézett ki a cipőjük, de mondtam magamban, hogy hátha. És igazából túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy ők azok, így fel se fogtam, hogy milyen baromság, hogy ott ülnek és letakarják a fejüket pulóverrel. -.-

Azonban mikor megláttam, hogy az egyiknek csillog a gatyája, rájöttem, hogy ez ténylegesen kamu.

Kb. negyed óra múlva pedig elhajtott a limuzin és ekkor esett le, hogy mekkora egy hülye vagyok.

Hisz lehet ez azért volt, hogy kimehessenek a hátsó kijáraton az autóval, amely netán az alsó garázsban parkolt. Pont elég idejük volt arra, hogy ezt megtegyék, úgyhogy nincsen kizárva, hogy ez történt.

NEHOGY BEDŐLJETEK ILYENNEK!

Én is tanultam az esetből. L

A következő reménysugár pedig akkor jött, mikor kordonokat helyeztek el, hogy ne álljuk el a kijáratot. Mindenki elhelyezkedett h lásson, és vártunk, csak vártunk. 

Jöttek a fekete nagy autók, de mindig csak megszállt vendégek távoztak velük.

Pár óra elteltével pedig csupán visszavitték a kordonokat és ekkor mondtam le arról, hogy látni fogom őket még egyszer. Ez is csak kamu volt és egyszerűen nem is lepődtem meg, hogy újra szerencsétlen voltam.

Azonban összességében jó volt a rajongókkal lenni és énekelgetni. Még nővéremnek is tetszett a nagy része, mondta, hogy a Directionerek jó fejek. :D

Fél 8 körül mentünk el a hoteltől, mivel vártuk hátha elindul Niall a koncertre. Mert közben kiderült, hogy csak Niall szállt meg ott. /Hát ő se valószínűleg, de akkor még nem tudhattuk/

Miután ettünk a belvárosban, az anérához mentünk, mert kíváncsi voltam. Reméltem, hogy kihallatszik az énekük.

Mikor kiszálltunk a metróból, már hallottam őket, és csak rohantam, mint egy őrült az arénához.

Épp Story Of My Life-t énekelték, ami azt jelentette, hogy az utolsó három számra még odaértem.

Könnyes szemekkel hallgattam őket és elraktároztam az élőben hallható hangjukat. Hisz a videóimból se jön le az, ami ott.

Mikor vége lett, akkor eszméltem fel arra, hogy hova kéne menni, hogy lássam jól az autókat, amikben elmennek, azonban nem értem oda ahhoz a helyhez és csak messziről láttam, hogy elhajt 2-3 nagy fekete autó majd rendőri kíséret is volt utánuk.

Valószínűleg egyenesen a reptérre tartottak

Elmentek.